2018. május 19., szombat

Ovi, bölcsi

Aidát felvették abba az oviba, ami a bölcsivel közös épületben van. Így szeptembertől semmi nem változik majd a napi rutinunkban. 1-2 hónappal később majd annyi, hogy Alex is elkezd a bölcsibe járni.
Ráadásul hosszú idő után újra indít kiscsoportot az ovi és Aida ebbe került, szinte az összis bölcsis társával. 10 gyerekből 8 együtt megy tovább, szinte észre sem fogják venni, hogy lesznek még más gyerekek is, akiknek a nagy része ráadásul a bölcsi szomszéd szobájából érkezik, ismerik őket is.
Pozitív változás lesz, hogy az ovisokat naponta kétszer viszik udvarra, remélhetőleg Aida jobban lefárad majd, mint mostanában. Persze ezzel párhuzamosan fog nőni a ruhái amortizációja...

A napokban leadtam Alex papírjait a bölcsiben és mondta az irodán a nő, hogy úristen, még most született. Mondtam, hogy az hagyján, de Aida is szinte most született és már oviba megy...

2018. május 2., szerda

Helyzetjelentés

Aida továbbra is halad a szobatisztává válás útján. Most már az ebéd utáni alváshoz sem kap pelenkát, csak éjszakára, mostanában már kisebb balesetek sem történtek. A kaki probléma még mindig fennáll, 2-3 naponta estefelé, vacsora közben elkezd nyugtalankodni, topogni, akkor gyorsan pelenka fel és fél-egy órán belül sikerül neki. Azért ez így sokkal jobb, mint a korábbi 1-2 egész estés szenvedések.
Ma éjjel felébresztette a zivatar. Arra ébredtem, hogy visít, hogy "Apa, dörög a(!) ég!" :) Csoda, hogy Alex nem ébredt fel sem a dörgésre, sem a nővére sírására, pedig ő a felületesebb alvó. Átvittem magunk közé, ilyen nagyon régen történt már, nyugisan aludt reggelig. Az időjárás meg rohadjon meg, amiért a hosszú hétvége utáni első munkanap előtti éjszaka veri fel az embert...
Az esti altatásokkal semmi problémánk, 9-kor már mindkét gyerek aludni szokott.
A. ma megy beíratni Aidát az oviba, maradunk ugyanabban az épületben, csak a bejárat lesz más.
Idén is voltak náluk a kerülettől pszichológusok, logopédusok, mozgásterapeuták. Utána volt lehetőség a szülőkkel eszmét cserélni. A.-nak elmondták, hogy rendkívüli kognitív és manuális képességei vannak, 2 év 9 hónaposan egy 4 és fél éves gyerek szintjén áll szerintük. A gyerekek többsége még marokra fogja a ceruzát, Aida 3 ujjal fogja egy éve és már alakokat rajzol. Kicsit meg is ijesztettek minket ("Tudják maguk, mekkora kincs van a kezükben?"), felerősítve a félelmeinket az iskolával kapcsolatban, amik már eddig is jócskán megvoltak. Nem akarunk csodagyereket gyártani belőle, de azt sem szeretnénk, hogy ez a rettenetes iskolarendszer bedarálja. Még nem tudjuk, mi lehet a megoldás, nyilván vannak jobb, fizetős iskolák, de akkor azonnal adódik majd a probléma, hogy két gyerek iskoláztatását kellene fizetni. Van max. 3 évünk, hogy megtaláljuk, miben kiemelkedő a gyerek, a szakemberek szerint a művészetek felé kellene terelgetni, de nagyon jó a mozgáskoordinációja is és nagyon értelmes kislány. Nagyon jól kommunikál, élénk a fantáziája, imádja a meséket (most a Mazsola és A rendíthetetlen ólomkatona a slágermesék).

Alexnek hétvégén kijött az alsó két metszőfoga. Nem siette el, ma 7 hónapos. Mindent megeszik, amit kap: reszelt almát, sütőtököt, édesburgonyát, sárgarépát. Meglepő, hogy sokkal érdeklődőbb a tárgyak iránt, mint Aida volt ennyi idősen, nyúl mindenért, nyújtózkodik, ülésből orra bukik (ilyenkor nevet) és kúszik tovább. Úgy tűnik, nem sok hiányzik a mászáshoz és nyár végén márt állni is fog valószínűleg. Lassan őt is be kell íratni a bölcsibe, de csak január-februártól akarjuk vinni, ő is 15 hónapos kora körül kezdené, mint Aida. Mondjuk a téli vírusinvázióban ez egy érdekes dolog lesz, bár az idei télen meg a következőn is Aida úgyis gazdatestként funkcionált. Szerencsére egyik gyerekünk sem beteges.

Tegnap egy kis vidéki majálison voltunk, a budapesti tömegnyomorhoz nem volt kedvünk. A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték:






2018. április 16., hétfő

Kisbabával utaztunk

A gyerekek nőnek, mint eső utána a gomba:


(Update: Alex ma volt féléves státuszon - pont 6 és fél hónapos amúgy - és 8,5 kg a súlya, 73 centis, majdnem egy egyéves gyerek fizikai paramétereit hozza. Pár hét és válthatunk autós ülésre. Aida 9 hónaposan ült át a hordozóból, pedig ő sem volt fejletlen gyerek, de visszaolvasva látom, hogy 7 hónaposan volt 7,5 kg).


Április elején Angliában jártunk, meglátogattuk a tesómékat. Ők most találkoztak először Alexsszal, az unokatesóknak (9 és 12 évesek) nagyon bejött. Aidát itthon hagytuk a nagyanyjával, vele mst képtelenség lenne repülni, egész nap várost nézni, kirándulni.
Jól felkészültünk a babás utazásra, nem is volt semmi probléma, a repülések, vonatozások ilyen vidáman zajlottak:





A repülőn oda-visszaaludt 1 órát, a maradék időben elszórakoztattuk, vagy csajozott, volt, amikor 3 stewardess rajongta körbe.
Az autós kirándulásokat, meg a Londonba bevonatozásokat, egész napos városnézéseket jól tűrte, leginkább aludt napközben. A város zaja, a tengerparton a hullámok hangja teljesen bebódították, volt olyan napunk Londonban, hogy csak annyit volt ébren, amíg megebédeltünk egy étteremben.





Választani is voltunk. Szakadó esőben érkeztünk, megrettentünk a kilométeres sortól, de szerencsére a kisgyerekeseknek külön sor volt, 5 perc alatt végeztünk.




Összességében nagyon jól éreztük magunkat, Alex remekül viselkedett, kár lett volna kihagyni ezt az utazást. Ja és amíg ott voltunk, megtanult ülni és elkezdett almát meg banánt enni. Aida pedig ezidő alatt szobatiszta lett a nagyinál, már ő is "bugyis", ahogy a barátnői a  bölcsiben és csak alváshoz kerül fel a pelenka.


2018. március 19., hétfő

Tanácsot kérek

Ti hogyan oldanátok meg azt a helyzetet, amikor azt gyanítjátok, hogy a bölcsiben stikában cumit adnak alváshoz az itthon már leszoktatott gyereknek? Egy lassan 3 éves gyerek már elmond dolgokat, de még nehéz kiszűrni, hogy mikor fantáziál. Mindenesetre beszélt valami kék cumiról, amin már csak azért is felhúztuk a szemöldökünket, mert kislány lévén soha nem volt neki olyan színű.
A helyzet azért nem egyszerű, mert volt már pár eset, amikor kifejezetten a tudtunk vagy szándékunk ellenére csináltak dolgokat (bilire erőltetés, rácsos kiságyból kiköltöztetés és szerintem tejet is adnak neki) és nem annyira csípik, ha saját elképzelésünk van a gyerekünkkel kapcsolatban és másképpen gondolunk dolgokat, mint ők a 30+ év tapasztalattal. Ha egyenesen beléjük állunk, annak úgyis a gyerek inná meg a levét.
Az igazsághoz tartozik, hogy cumi nélkül itthon is nehezebben alszik el, ráadásul a bölcsiben zavarják a köhögő gyerekek, sírni is szokott miatta. Az egyik gondozónéni nem lusta odaülni mellé és simogatni a hátát, fogni a kezét, de a másik nagyon a könnyebbik végét fogja meg a munkának, simán kinézzük belőle, hogy cumival "nyugtatózza"...

2018. március 13., kedd

Ez meg az

Csak úgy kutyafuttában a gyerekekről:

- Alex 5 hónapos, überüberüberübercuki. Én nem annyira lelkesedtem a második gyerek ötletéért, mert éreztem, hogy ez rohadt kemény lesz, de óriási szerencsénk van a kicsivel, hogy eddig úgy tűnik, az én nyugisabb habitusomat örökölte. Nagy kiszúrás lett volna az élettől, ha elsőre kifogunk egy nyugis gyereket és a második lesz olyan vehemens, mint Aida...

- Aidával most küzdünk, mint disznó a jégen. 2 éves és 8 hónapos, tombol a dackorszak, de alapból is egy ezer fokon égő gyerek. Otthon szinte nem lehet megmaradni mellette, folyamatosan dumál, énekel, kettőnket foglalkoztat, teljesen elnyomja a kistesóját. Esténként minimum 2-3 hiszti az alap, sokszor reggel is már akkor elkezd vergődni, visítani, ha ki akarom venni az ágyból. Teljesen random, hogy egy adott pillanatban melyikünktől hajlandó elfogadni a jelenlétét, abszolút kiszámíthatatlan, hogy éppen anyát vagy apát nem szereti. Aztán mintha valaki csettintene egyet, lenyugszik és jön oda, hogy "Apa, így szeretlek, úgy szeretlek!" Ha éppen nem a hiszti uralkodik, egy rendkívül értelmes, kommunikatív, a kortársait beszédben messze megelőző kislány, roppant szórakoztató jelenség.
Még mindig fennáll a kakiprobléma, ezért pár hete pszichológushoz hordja A. a nevelési tanácsadóba. Aida csak játszónak hívja, 2-3 alkalom után még nem nagyon látjuk, hogy mennyire segíthet neki, hogy rajzolgat a pszichológus nénivel, de állítólag szokott segíteni.
Várjuk nagyon a jó időt, mert a szobatisztaság terén is nagyot kellene lépni. Pisilni már naponta 1-2-szer rákérezkedik a bilire, de még egész nap pelenkában van, lassan el kellene jutni odáig, hogy napközben ne legyen rajta.
Ami nagy előrelépés volt, az az, hogy kb. 2 hete lehoztuk a cumiról. Pár nap után már nem kérte, de szerintem az esti, fektetés közbeni hisztik nagy része még ennek köszönhető. Nehezen alszik el nélküle. A bölcsiben is van néha probléma az alvással, ott az zavarja, ha a többi gyerek köhög. Van sajnos asztmás kisgyerek is és Aidát megijeszti a hangos köhögés.

2018. január 18., csütörtök

Vissza az életbe

Túl vagyunk az ünnepeken, meg a decemberi és januári hajtáson. Ez kb. életünk eddigi legnehezebb év végéje és év eleje volt, mert A.-nak vizsgaidőszaka volt (bevállalt egy 3 féléves MBA-t, amíg otthon van a kicsivel). Kutya kemény volt, most januárban egy hétre el is kellett küldenünk Aidát a nagyszülőkhöz, mert A. tanult, én dolgoztam és közben extrém minimál programon a háztartást is működtetni kellett. Abszolút túlélő üzemmódban voltunk, ráadásul december közepén Alex lebetegedett, ami borította A. vizsgabeosztását is. De mi még szerencsések vagyunk, mert Aida csoporttársának hasonló korú kistestvére ugyanakkor, ugyanolyan tünetekkel (magas láz, köhögés) kórházba került, ott töltötte az ünnepeket. Szerencsére Alex 2 nap alatt rendbe jött, de 2-3 hónapos babáknál ez nem játék, nálunk is rezgett a léc, ami a kórházat illeti.
De túl vagyunk végre rajta, megint van rendes főtt kaja, tiszta ruha, meg rendes bevásárlás, A. is el tudja hozni Aidát a bölcsiből, elintézni amit kell.

Aida 2,5 éves, ritka értelmes, folyamatosan beszélő kislány, de azért nehéz is vele, mert igazi örökmozgó sajtkukac, figyelemvámpír és sajnos még mindig nem nőtte ki az általunk csak kakifrásznak nevezett problémát. 3, de inkább 4 naponta kakil, az utolsó napon már nagyon szenved, jön-megy, toporog, nehezen alszik el, hogy aztán nagy erőlködés árán sikerüljön neki, amikor már feladta, hogy visszatartsa. Utána olyan lesz, mint akit kicseréltek. A történet ugye tavaly nyár elején, a bölcsődében kezdődött, amikor velünk való egyeztetés nélkül elkezdték bilire erőltetni. Aztán valamelyest javult a helyzet, de gondolom a kistesó érkezése nem segített az ügynek. Most már elindultunk a megoldáskeresésben, gyerekpszichológust fogunk bevonni.

Alex 3 és fél hónapos, mindenki kis kedvence, nagyon vicces kis fickó. Jól eszik, viszonylag jól alszik, általában kétszer ébred éjszaka. Sokkal könnyebb elaltatni, mint anno Aidát volt, amúgy is nyugisabb, szépen elnézelődik, amíg nem unja el magát és nem akar ölbe menni. A kimozdulások is sokkal simábban mennek, sokszor már az ajtó előtt elalszik a babakocsiban, az autóban is szinte mindig alszik, 2-3 órás tömegközlekedéses utakat is meg tud tenni vele A. úgy, hogy végigalussza az egészet.