2017. július 17., hétfő

Nyaralás 2. is kipipálva

Szombaton elhoztuk Aidát a nagyszülőktől. Nagyon jól viselte az egy hetet (persze, mert a kis segge is ki volt nyalva...), a negyedik-ötödik napon már a telefonhoz is alig volt hajlandó odajönni. Aztán amikor megérkeztünk, előbb felderült, aztán könnybe lábadt a szeme az örömtől és kb. negyedórán keresztül felváltva ölelgette A.-t és engem és túláradó örömmel hajtogatta, hogy megyünk haza, meg gyönyörködött bennünk :). Azt mondta A., hogy ez volt az eddigi legszebb pillanat azután, hogy a születése utáni reggelen kézbe vehette Aidát. Utána egy pillanatra sem cuppant le rólunk. 
Úgy terveztük, hogy ebéd után hazaindulunk és a kocsiban fog aludni, erre mikor befejezte az ebédjét, fogta a cumiját és a takaróját, elindult a szobája felé és közölte, hogy "Apa, gyere mesélj!".
Egy hét alatt is rengeteget fejlődött a beszéde és már régebben történt dolgokat is el tud mesélni mondatokban ("Voltam Tescoban Papával és Mamával"). 
A héten még Anyukámnál lesz, aztán hétfőtől bölcsi, de elég ritkásan járni, mert augusztusban szabadságon leszünk.

2017. július 11., kedd

Szünidő még mindig

Az egyik nagyinál 3 hét letudva problémamentesen, hétvégén elvittük Aidát a távoli nagyszülőkhöz. Náluk azért nem hagytuk ott olyan könnyű szívvel, első unoka, 70 év felettiek, önfejűek, nem nagyon tudnak a mi fejünkkel gondolkodni. Pl. hogy ha este 8-kor életében először ott hagyjuk a gyereket, fél 10-kor nem hívnak fel, hogy náluk maradt egy ruhadarabunk. Persze csak jóval később, már itthon vettük észre a hívást, jól felidegeltük rajta magunkat. Vagy pl. a telefon kihangosítása megoldhatatlan feladat számukra, pedig esténként szívesebben beszélnénk a gyerekkel, mint hogy anyósom lelkendezését hallgassuk. 

De egyelőre rendben vannak a dolgok, Aida él, mint hal a vízben. Már nagyon hiányzik mindkettőnknek, pedig a szünet előtti hetekben a csúcsra járatta az energiánk leszívását :). 

2017. június 28., szerda

Tombol a szünet

Már második hete tart a bölcsiszünet, kb. az a legjobb kifejezés, hogy Aida tobzódik benne. Másodszor is kivittük Anyukámhoz, hát most sem ejtett könnyeket, amikor hazaindultunk. Nagyon élvezi a kertet, a játékokat, a gyümölcsöket, most hétvégén a trambulint is összeraktuk neki. Vannak ott kisgyerekek is, akik néha átjönnek hozzájuk, vagy a játszótéren találkoznak. Az evés és az alvás is rendben van, semmi panasz nincs rá. Az esti telefonos bejelentkezésekkor mindig visítva örül meg a hangunknak és egész jól válaszolgat a kérdéseinkre. 

Közben hétvégére hazahoztuk, két napot itt volt velünk a másik nagymama is, hogy szokják egymást, most pénteken megint jön és napközben kettesben lesznek.
Itthon még a szokásosnál is matricább üzemmódban működött, kb. le sem tudtam vakarni magamról :). És folyamatosan dirigál: "Apa, ülj ide!", "Kérek innivalót!" stb. Volt nagy csoda is, amikor kivittük a nagymamát a pályaudvarra, Aida ilyen közelről még nem látott vonatokat.

Megnyugtató érzés, hogy Anyukámnál remekül érzi magát, így hét közben a munkára is könnyebb koncentrálni, az esték pedig hosszúak és nyugisak, még filmnézésre is jut idő. Azért esténként sokat emlegetjük, nagyon furcsa, hogy nem csimpaszkodik rajtunk és csend van a lakásban.
Próbáljuk kiélvezni, mert most 2 évig megint nem nagyon lesz ilyen, mivel októberben kisöccse születik Aidának :).

2017. június 22., csütörtök

Először külön

Kitört a bölcsiszünet, a dolgozó szülők meg ugye nem nagyon tudnak most 5 hétre szabira menni, főleg, ha egyiküknek kb. kötelezően augusztusban kell. 
Így aztán marad a nagymama heti 4-5 napra.
Mondanom sem kell, hogy Aidát cseppet sem viseli meg a dolog, 2 évesen én sem sírnék az otthoni dolgok után, ha a nagyinál ott a kert, a macskák, a csúszda, a mászóka, a homokozó, a trambulin, a hinta, a ribizli, a közeli játszótéren vele egykorú gyerekek. Szóval él, mint hal a vízben, esténként alig halljuk a telefonban a napi "jelentést", mert a kislányunk a háttérben ordenáré hangon ordibál örömében és jókedvében :).
Nekünk meg ott vannak a nyugis esték, altatási hercehurcák nélkül (megjegyzés: Anyukámnál magától megy aludni, még a szobából is kiküldi a nagyit...), végre kiselejteztünk egy csomó dolgot a szekrényekből, ma van nálunk a kerületi lomtalanítás is. Kicsit lélegzethez jutott az életünk. Ja és reggelente fél órával később is elég felkelni :).
Lesz két próbanap a másik nagyival, akik sokkal messzebb laknak, kevésbé is ismerik Aidát. Ha megnyugtatóan meg tudja oldani a napközbeni etetést, altatást, akkor levisszük hozzájuk is egy hétre a gyereket, de azért ezzel kapcsolatban még vannak fenntartásaink.

2017. június 2., péntek

Szuper gyereknap volt

Az első igazi gyereknapozás nagyon jól sikerült. Délelőtt elmentünk a Müpába, ahol rengeteg program volt minden korosztálynak. Aida volt bábelőadáson, koncerteken, mozgólépcsőzhetett (ezt bárhol, bármikor órákig tudná csinálni), rajzolhatott, énekelt egy animátorral és több kisgyerekkel, beszállt egy igazi buszba (a tömegközlekedési eszközöket is imádja), de a legjobb a körhinta volt, ahol nagy kosarakba ülhettek be kettesével a gyerekek. Nagyon vagányul viselkedett, beállítottuk a sorba és simán megfogta egy nagyobb kislány kezét, akkor sem ijedt meg, amikor egy bácsi betette a kosárba. Aztán minden alkalommal körbeért a szája a fején, amikor elment előttünk :).
Azt terveztük, hogy hazafelé még benézünk a kerületi tűzoltóságra, ahol nyílt nap volt. De alig indultunk el a Müpától, belebotlottunk a IX. kerületi tűzoltó állomásba, ahol kint álltak az autók a villogó kék lámpákkal ("Nénóautó, vijjog a teteje!"). Minden autóba beszállt, alig lehetett kikönyörögni onnan, lehetett rajzolni, fecskendővel locsolni, egy nagy vászonra üzeneteket írni a tűzoltó bácsiknak és néniknek, akik nagyon kedvesek és türelmesek voltak, még alma is volt kikészítve a gyerekeknek.
Jól elfáradt, hazafelé már laposakat pislogott a kocsiban.